Most valamiért megütött az érzés, hogy felnőttnek lenni azt jelenti, mindent úgy nevezhetsz el, ahogy akarsz. Ha kiskorodban arról álmodtál, hogy a gyerekedet Pumuklinak fogják hívni, akkor elnevezheted Pumuklinak (persze csak, ha elment a józan eszed, és ha felveszik az anyakönyvezhető nevek közé). Ha az a vágyad, hogy a fájdalmat, a fáradtságot vagy a bizonytalanságot egyszer küzdelemként vagy akár örömként azonosítsd, megteheted. A névadás varázslat. Mintha egy életen át játszanál.