Ékes példája a vallásos gondolkodásnak. A tény, hogy emberekért tenni jó dolgokat csak szimplán jó, de ha ezt a jutalomért teszed, mert az Isten (bármi is az) megdícsér, az még nagyobb erény. Nem számító embernek hívjuk az ilyet? Csak a haszonszerzés a lényeg? Arról már el sem menjünk, hogy Isten hirdeti, hogy jónak kell lenni, de csak akkor adja meg a jót, ha közben ő neki hajbókolsz, nem mutat mást, minthogy fontosabb neki, hogy Őt szeressék, mint hogy jó legyen a világ! Ebből nem kérek...