Vetkőztél tegnap az ablak előtt a beszűrődő lila fényben kacagtak az árnyad vonalai és a megfogyott, könnyes holdsarló babonás arany kalapként, remegőn koszorúzta meg a hajadat... Hallod, a fal mögül a szomszédban valahol gramofon zenél egy régi volgaparti, bús melódiát és az óra nyögi kinn az éjfelet... Hagyd ott az ablakot, az aranyos holdas kalapot és dobd a ruhát a hallgató, fekete székre és a meztelenséged add nekem. Radnóti Miklós