Nem tudom pontosan az okát, de 34éves koromra olyan empátia és nyugalom az alapja minden napomnak, hogy azt gondolnám, ez nem a valóság. Pedig emlékszem még a tinédzser éveimre, amikor a széltől is féltem. Vagy az elmúlt évekre, hogy mi mindenen mentem keresztül. Én most így 24.-én köszönöm magamnak ezt az ajit. 🩶