Tegnap nyomtam egy Robert Zemeckis 'double feature' délutánt (estét). Forrest Gump és Számkivetett (Cast Away). Két dolog: - A Forrest Gump Suite (Alan Silvestri-től) még mindig az egyik legerősebb filmzene. - A Számkivetettben az a jelenet, amikor Wilson leesik a tutajról és Hanx megpróbálja "megmenteni", de majdnem megfullad és sírva-ordibálva bocsánatot kér a labdától, hogy "Ne haragudj!"; még mindig könnyeket csal a szemembe. Ennél durvábban (jobban?) senki nem mutatta meg filmen a magányt.