Hétfő reggel. Pirosat kapok a vasúti átjárónál. Mindegy. Van pár perc átgondolni a napot. Dudaszó hoz vissza a valóságba, valaki elbambul, a mögötte álló már ráfekszik a dudára, előz a záróvonalnál, mintha nem lenne holnap, talán két perccel hamarabb odaér. Ha ő az első, lehet szétnéz, nem jön a vonat, átmegy. Beérek, címlap: tragikus baleset a vasúti átjárónál. Hárman ültek a kocsiban. Működött a lámpa. Már nem érnek oda, ahová siettek. Ügyeletes vagyok, intézem. A vicces sajtós sem viccel ma.