Hogy tudsz valakit úgy szeretni, hogy ezernyi bántása, undorító viselkedése, hónapok óta tartó távolléte ellenére is az ő hangja hiányzik, a mosolya, az ölelése, ahogy odabújtok egymáshoz… A tekintete, a bohóckodásai, a közös boldog pillanatok, élmények… A boldogságtól elmorzsolt könnycseppek🥺… És tudom, hogy szükségünk van egymásra (biztosra tudom), de félek… Nem szeretnék hamis álmokat kergetni és még több fájdalmat. De talán Érte érdemes még a fájdalmat is átvészelni. Írjak neki?