" Sorsa felől mért aggódik az ember, Úgyis csak az lesz, aminek lenni kell, Mint a Duna érkezik az életünk, Folyjék ahogy folyni akar nélkülünk. Nincsen kívül, belül élünk egyedül, Fénnyel hintett ágyon forgunk, mint ki szül, Magunk álma, képzelete fogva tart, Nem ázunk, de viseljük a zivatart! " /Várkonyi Csibészek -Lekapcsolom a villanyt a fejemben /