Szakad az ég. Láthatártól láthatárig érő szürke-fekete zivatarfelhő borul föléd, mint (az élet így tréfál) egy óriás esernyő. Bőrig áztál, a hátad jeges kis folyóknak ad új otthont, mik nemrég még az Alpok zöld mezeit öntözték. Mi változott? Nem ért véget semmi, csak a nyarad. Mégsem tudod, végülis mid maradt.