Van olyan, amikor úgy sétálsz haza, mintha nem fújna a szél, mintha nem volna fagyos hideg. Egyszerűen csak annyira nehéz a lelked, hogy nem tudsz gyorsabban haladni. Pedig érzed a bőrödön a fagyot, a szelet, hiába a kabát, a sál. De te úgy haladsz, mintha jó időben sétálnál. Mert annyira nehéz a fájdalom, ami súlyt tesz rád, hogy minden külsőség kevésbé tűnik elviselhetetlennek, és lelassul a világ. Lelassít a szomorúság.