egész életemben az írás volt az egyetlen, ami igazán és őszintén érdekelt. vártam, hogy egyszer majd elég érett és felkészült leszek, hogy a gondolataim könyvvé érjenek össze. mostanra tudom, ez sosem fog megtörténni, mert nem egy könyv vagy könyvek vannak a fejemben, nincs ott semmi fikció, max. annyi, amit az emlékezetem gyártott a hiányzó részletek helyett. én lakom ott, masszív falak mögött, kellemetlen, de családiasan ismerős árnyak társaságában.