Borúsan Vége lett, mielőtt kezdetét vehette volna, mint egy csendes hang, mi a magányban utánad szólna. Elfelejtettél, még mielőtt megismerhettél, mint egy kedves szót, mit odébb fújt a szél. Fekete lett az élet, pedig még fényt sem látott, oda minden álmod, csak fuss, nem kell várnod. Meg sem érdemelt mosolyod, mint a csillagos éjjel, távolinak tűnő jelenemben a jellemtelen jellemem tépte széjjel.